Konfliktus és erőszak

Ez egy fontos téma. Napjainkban nem árt tudni, mi az, ami a valóságban vár ránk akármikor. A valóságban ugyanis nem megrendezett, látványos effektekkel, felvezető zenével kísért jelenet egy erőszakos cselekedet, hanem néha csupán pillanatok eseménye. Másodperceken múlik - akár az életünk.
Fontos, hogy könyv, mert így jóval nagyobb eséllyel kerülnek a benne foglaltak azoknak a birtokába, akiknek szükségük van az általa kapott védelemre, mint azoknak, akik "megélhetési bűnözésük" kelléktárát bővítenék az itt olvasható ismeretekkel.

Éberség, eltökélt és tökéletes cselekvés

Önvédelem a való életben

Rory Miller őrmester: Konfliktus és erőszak

A harcművészetek haszna és hatásossága valódi konfliktusokban
 

 

A tapasztalt harcművész és veterán nevelőtiszt, Rory Miller megosztja ismereteit a börtönbeli verekedések, a taktikai műveletek és rajtaütések során megismert különbségekről a harcművészet és az utcai erőszak között, mely utóbbival ugyancsak a harcművészet lenne hivatott foglalkozni. Bemutatja a mítoszokat, metaforákat és elvárásokat, amiket a legtöbb harcművész dédelget arról, mi mindent fog tanulni egy dojóban. Ezt a gyűjteményt azután összehasonlítja az erőszak igen összetett valóságával.
 

„A legmélyebb szinten a sikeres fizikai védelem három dologtól függ: az éberségtől, a kezdeményezéstől és a jóváhagyástól. Ezek mindegyike önmagában külön tanulmány és minta lehet a harcosi képzéshez. A három együtt a kivételes teljesítmény kulcsa a túlélésnél és az életben is.
 

Tudomás saját testünkről. Az anatómiai fegyvereink és gyengeségeink – anatómia, fiziológia és kinesztetika –, a saját felépítésünk, mozgási mintáink és hajlamaink ismerete. Egyszerűen: a testünk egész életünkben rendelkezésünkre áll. Hacsak nem fogtuk be erőszakkal a saját szemünket, akkor bensőségesen megismerhettük egy emberi test milyenségét és működését, különösen a sajátunkét.
 

Tudomás az ellenfél testéről. Ugyanazok a dolgok vonatkoznak rá, mert – a drogok vagy az őrjöngő düh dacára – az is egy emberi test. A látást és érintést ki lehet képezni arra, hogy ne csak azt érzékelje, mit csinál az ellenfél éppen, hanem azt is, hogy mire készül. Könnyű gyakorlatképpen gyakorold a lassított belharcot, bekötött szemmel. Némi gyakorlással már egy enyhe érintésből megérezheted, mire készül a támadó, pusztán a testsúlyáthelyezését és gerincének forgatását érzékelve.
 

Tudomás a helyzetről. Lehetővé teszi, hogy pontosan érzékeljük, és előnyünkre fordítsuk a környezet sajátosságait.
 

Tudomás a dinamikáról. A támadás előtti jelek felismerése, ezáltal megelőzhetjük a szituációt. Úgy foglalkozunk a helyzettel, ahogy van (pl. felismerjük a majomkeringőt a maga valójában vagy nem hitegetjük magunkat azzal, hogy lebeszélhetünk egy, a folyamatot élvező ragadozót a szándékáról). Ez magában foglalja azt a könyörtelen elszántságot, hogy a valódi helyzettel foglalkozunk, és nem a rém-, illetve vágyálmainkkal.
 

 

Tudomás a kötelességünkről, a hiedelmeinkről és helyünkről az univerzumban. Az indítógombok. Mély belső megértés arról, hogy miért érdemes harcolni, meghalni vagy gyilkolni, mi az, amit megtehetünk, és mit nem. Könnyű megtanítani valakinek, hogyan kell egy nyakat kitekerni. Néhány percnyi oktatás után egy egészséges személy rendelkezni fog egy nyak kitekeréséhez szükséges valamennyi technikai és fizikai képességgel, de csak nagyon-nagyon kevesen képesek ténylegesen végrehajtani. Hiányzik belőlük a kapacitás. Legyünk hát tudatában a saját kapacitásunknak.
 

Azon a szinten, amit éppen csak kezdek megérteni, arról, hogy mire kerül sor egy konfliktusban, tudatalatti szabályok és íratlan szerződések tömkelege dönt. Úgy tapasztaltam, hogy ezek befolyásolják a kifejthető erőt, az ellenállóképességet és az időt. A tudomás ezekről a szabályokról, sőt, a mesterkéltek elkülönítésének képessége óriási előny.
 

Ha és amikor megtanulnak eltökélten cselekedni, akkor nem látszik a készülő akció – a mozdulatok kirobbanóak, kemények, nem érkezik előtte távirat, és idő sem marad a reagálásra. Az, hogy milyen mozdulatot választanak, az teljesen lényegtelen. Pofon, belépés, rúgás, feszítés vagy ütés – mind működik. A technika lényegtelen. Az akció erőszakossága felülmúlja a technikát. A technika szintjén ez a határozott és habozás avagy távirat nélküli cselekvés, függetlenül az alkalmazott technikától. Taktikai szinten a robbanékony belépés. A stratégiai szinten ez a megdöbbentés és elrettentés.
 

Ahogy az éberség, ez is mélyre vezethet, és sokkal jobban befolyásolhatja az életünket a puszta harcnál és önvédelemnél. Meg akarod változtatni az életedet örökre? Most azonnal kötelezd el magad, hogy nem hozol többé felemás döntéseket. Maradj az ágyban vagy kelj fel, de soha többé ne heveréssz azon gondolkodva, hogy fel kéne kelned. Ugorj be a vízbe vagy maradj kint, de ne mártózgass, hogy hozzászoktasd magad.

Harcban, ha az ember éber, mindig tudja, mit kell tennie. Tegyük azt. Az életben is tudjuk, mit kell elvégezni, tudjuk, mi a teendő. Csináljuk.”

A könyv megvásárolható a Lunarimpex webshopjában- már e-book formában is!

A tapasztalt harcművész és veterán nevelőtiszt, Rory Miller őrmester, megosztja ismereteit a börtönbeli verekedések, a taktikai műveletek és rajtaütések során megismert különbségekről a harcművészet és az utcai erőszak között, mely utóbbival ugyancsak a harcművészet lenne hivatott foglalkozni. Miller őrmester bemutatja a mítoszokat, metaforákat és elvárásokat, amiket a legtöbb harcművész dédelget arról, mi mindent fog tanulni egy dojóban. Ezt a gyűjteményt azután összehasonlítja az erőszak igen összetett valóságával.

A második fejezet megvizsgálja az erőszakkal kapcsolatos kritikus gondolkodást, az ismeretforrások értékelésének módját, és világosan elmagyarázza a stratégia és taktika fogalmát.

A harmadik és negyedik fejezet az erőszak dinamikájára összpontosít és a ragadozókra, akik fenntartják. Több száz összecsapás és a bűnözőkkel eltöltött több ezer óra tapasztalatára támaszkodva Miller őrmester elmagyarázza az erőszak típusait: hogyan, hol, mikor és miért alakul ki, mik az adrenalin hatásai, hogyan gondolkodnak a bűnözők. Még a drogok és megváltozott tudatállapotok küzdelem közbeni hatásaira is kitér.

Az ötödik fejezet az erőszakra való felkészülést állítja központba, és azt, hogyan igazíthatjuk a jelenlegi képzési módszereinket a valóságos küzdelem követelményeihez. Kifejti a modern és az ősi harcművészetek képzési módszereit, és különleges betekintést nyújt a régi japán katák katonai kiképzésben való alkalmazásába.

A hatodik fejezet működőképes önvédelmi rendszer kialakításáról szól. A szerző szélesebb összefüggéseiben is elemzi a védekezést, és módszereket mutat, amelyekkel leküzdhetjük a belső tudatalatti ellenállásainkat, amelyek hátráltathatnak abban, hogy erőszak esetén erőszakkal védekezzünk.

Az utolsó szakasz az utóhatásokkal foglalkozik - a hirtelen erőszak vagy az erőszakos közegbe kerülés túlélésnek árával, és hogy mennyire megváltoztathatja az ember életét akár jó, akár rossz irányban. Tanácsot ad a tanácsadók és oktatók részére, hogyan segíthetik a tanítványaikat, illetve az erőszakos cselekmények túlélő áldozatait. Egy keveset még a megvilágosodásról is tanulhat az olvasó.